olvasási idő: kb. 6perc
Ellentmondásokkal teli világban élünk.
A médiából – beleértve a social médiát is – az dől, hogy legyél fiatal, magas, sovány, gyönyörű bőrrel, tökéletes sminkben, lobogó, dús hajjal, ami persze nem megy nekünk, átlagembereknek. Egyszerűen nem olyanok az adottságaink, mégis tudat alatt ehhez a képhez hasonlítjuk magunkat. Nem kell, hogy ezek a nők fehérneműben pózoljanak, felöltözve is tökéletes képet látunk. Odáig jutottunk, hogy ha valamelyik reklámban teltebb nők is megjelennek, azon meglepődünk, hiszen hozzászoktunk a vékony modelltestalkatú nőkhöz. A férfiak esetében is hasonló az elvárás: kisportolt testalkat, kirobbanó forma, belőtt frizura, ápolt arc. Egy deka úszógumi sincs a derékon.
Az eszünkkel tudjuk, hogy ez nem a valóság, mégis hatással van ránk. Mondhatjuk, hogy nem foglalkozunk vele, hiszen nem nézünk reklámokat, de az óriásplakátok, a televízió műsorok, filmek is ezt a képet mutatják.
A tökéletességet hajszoljuk.
Fiatal koromban alacsony, átlagos testalkatú nőként engem is frusztrált, hogy sosem érem el azt a szintet. Hogy miért próbáltam mindig vékonyabb és vékonyabb lenni, az jó kérdés. Nyilván nem csak ezért, de biztos, hogy valamilyen szinte ez is közrejátszott. Nőni nem tudok, de fogyni igen. Volt időszak, amikor szinte semmit nem ettem, viszont keményen tornáztam. Talán csak a szerencsén múlt, hogy nem lett semmilyen evészavaros problémám, még időben megálltam a lejtőn.
A csavar ott jön, hogy mindemellett a másik oldalról az folyik, hogy kényeztesd magad finomságokkal, édességekkel, hiszen attól leszel boldog. Edd meg, hiszen megérdemled!
Minden tele van finomabbnál finomabb, élelmiszermérnökök által előállított ízbombákkal, amiknek nehéz ellenállni.
Mérhetetlenül bosszant és nagyon károsnak tartom, hogy élsportolók szerepelnek egy gyorsétteremlánc plakátján! Felháborít!
Ahogy Prokopp Dóra mondta még a ’90-es években, mikor egy samponreklámban szerepelt, van az a pénz, amiért az embernek korpás a haja.
Úgy látszik van az a pénz is, amiért szemét kaját esznek sportolók. Biztos vagyok benne, hogy valójában nem oda járnak kajálni, hanem egy dietetikus által előírt szigorú étrenden vannak, ez kell ugyanis ahhoz, hogy a kiemelkedő sportteljesítményt elérjék. Nem a hamburger. Az étteremlánc persze ezzel a reklámmal akarja a fiatalokat becsábítani az étterembe, gondolom, még mindenféle ajándékot is kapnak, rajta a kedvenceik képével. Nem is lenne ezzel baj, ha a nem hitetnék el velük, hogy a válogatott sportolók is oda járnak enni, ha ők megtehetik, akkor rendben van. Példaképek, akiket követnek a gyerekek.
Azon gondolkoztam a napokban, hogyha az én fiatalkoromban Egerszegi Krisztina, a férfi a kajaknégyes, vagy Kiki szerepelt volna egy ilyen plakáton, biztosan én is elmentem volna az étterembe, hogy menőnek érezzem magam.
Mi is ezzel a jelenséggel a bajom? Megtévesztés, nem valóság.
Egy ilyen világban mégis hogyan figyeljünk a testünk jelzéseire és együk azt, amire szükségünk van?
Lehetetlen küldetésnek látszik. Túl sok az inger, eltávolodtunk a valós ételektől, a természetes ízektől. Aki sok feldolgozott élelmiszert eszik, az íztelennek fogja érezni a valódi ételeket.
Étel és élelmiszer két külön fogalom. Az élelmiszert gyárakban állítják elő, élelmiszermérnökök által kémcsövekben pontosan kidekázva a hozzávalókat, ízfokozókat, a cukor-só-zsír arányt, hogy minél többet vásárolj belőle. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, elég csak a reggeli pékárura vagy nutellás kenyérre. Annyira kizsigereltük az ízlelőbimbóinkat, hogy kisebb dózisra már nem is reagálnak. Arról nem is beszélve, hogy ez a pontosan kimért látvány és íz hihetetlen függőséget okoz. Mindenbe cukrot tesznek, még a szalámikba és a hamburgerbe is. Nézd csak meg a címkéket!
A cukor olyan erősen addiktív, mint a kokain. Egy korábbi blogcikkemben bővebben írtam a cukorhoz való viszonyunkról. Itt tudod elolvasni:
https://tasnadievi.hu/edes-elet/
Állandóan kísértéseknek vagyunk kitéve.
Az áruházak polcai roskadoznak a szebbnél szebb csomagolású, ínycsiklandó termékektől, amik még olcsóbbnak is tűnnek, mint a valódi ételek. Annak tűnnek, de valójában drágábbak, hiszen minimális a tápértékük, ezért a szervezet tápanyagokért kiált, amikre szüksége van a működéshez, emiatt többet kell ennünk és vásárolnunk belőlük. Így lehet eljutni az elhízásig is.
Közben mégis keveset kell enni, hogy elérjük az elvárt alakot. Létezik a vékony elhízott ember, aki keveset eszik, de rossz minőségű ételt, ezért a szervezete zsírt raktároz, mert nem tudja üríteni a méreganyagokat. A toxinok a zsírban raktározódnak, ha a májunk nem tud tőlük megszabadulni.
Könnyű azt mondani, hogy ne egyél annyit, hogy csak figyelj arra, amit kívánsz, nem fog menni, ha hozzá vagy szokva ehhez az étrendhez. A péksüteményeket és édességeket fogod kívánni, hiszen ezek finomak.
Ahhoz, hogy valóban azt egyél, amire a szervezetednek szüksége van, le kellene jönni ezekről a cuccokról és el kellene kezdeni valódi ételeket fogyasztani. Ez nem megy egyik pillanatról a másikra, mert a fizikai addikció mellett pszichés függőség is van. Ha rossz kedvünk van, vagy ha ünneplünk, a kedvenc, elképesztően finom termékekhez nyúlunk. Érzelemszabályozás egyéb módjait is el kell sajátítunk, hogy az étel ne jutalom, megnyugtatás legyen, vagy a másik oldalról ne okozzon bűntudatot.
Ha jobban belegondolok, régen sem tudták az emberek feltétlenül azt enni, amit kívántak. Elsősorban azért, mert nem volt akkora választék, hogy nagyon válogatni tudtak volna, az emberek azt ették, ami elérhető volt számukra. Volt ugyan egy szűk réteg (jómódúak, arisztokraták), akinek sokkal több étel állt rendelkezésére, de az emberek többségének erre nem volt lehetősége.
Az iparosodás előtt helyileg termesztett növények, tenyésztett állatok, szezonális, természetes ételeket ettek, így a genetikánk ehhez alkalmazkodott az évmilliók során. A kövér embereket cirkuszban mutogatták, annyira ritkaságszámba mentek. Különböző volt a testalkatuk, de ez normális volt.
Az emberek még érezték, ha elég, nem zabáltak. Az ételek nem okoztak függőséget. Az édesség, a cukor, a fehérliszt nem állt korlátlanul rendelkezésre.
Akkor ettek, amikor megéheztek (leszámítva a háborús és egyéb nehéz időket, de azokat is túlélték, mert a szervezet sokáig képes koplalni). Nem nassoltak étkezések között gyümölcsjoghurtot, pogácsát, túró rudit, nem ittak frissen facsart narancslevet tele cukorral, nem kényeztették magukat előre készített ételekkel.
A jó hír az, hogy vissza lehet állni a hagyományos táplálkozásra, ami valóban kielégíti a szervezet igényeit.
Nem kell sanyargatni a testünket, nem kell lemondani a jó ízekről és ételekről, de szép lassan át lehet állni, és egy idő után a valódi étel lesz az új normális. Újra működni fog az éhséget szabályozó és érzékelő rendszerünk. Az átállás nem megy egyik napról a másikra, szeretni kell magunkat, és időt adni hozzá. Nálam sem úgy volt, hogy egyik nap felkeltem és minden ment, mint a karikacsapás, ez egy folyamat volt. De elmondhatom, hogy megéri, mert sokkal fittebbnek, egészségesebbnek érzem magam így, ebben a testben.
Ha belevágsz, nem fognak befolyásolni a reklámok, a polcokon található színes-szagos termékek, nem fog érdekelni, hogy mit esznek a focisták, sem az, hogy mit nem esznek a modellek.
Ez nem csak az ételről és evésről szól, ez egyben egy önismereti út is, hiszen valóban változni kell ahhoz, hogy közelebb legyél a testedhez.
Az önismeret egy hosszú folyamat, amit általában a pszichére értenek az emberek, de valójában a testi-lelki-mentális egészségről szól, amibe beletartozik az evés lélektana mellett annak fizikai szükségletének felismerése is.
Ha te is szeretnéd megtapasztalni a valódi választás szabadságát, egy fantasztikus utazást, akkor jelentkezz a 6 hónapos Válts Magadért Mentor Programra, amely során végig támogatlak a céljaid elérésére.
Foglalj időpontot egy 30 perces díj- és kötelezettségmentes alapszintű állapotfelméréssel egybekötött konzultációra, ahol a részletes információt kaphatsz mentor programról is.
Időpontot az alábbi gombra kattintva tudsz foglalni:
képek: canva
