olvasási idő: kb. 7 perc
Úgy nőttem fel, hogy természetes volt az édesség fogyasztása. Minden nap egy pici csokoládé, egy Melba kocka, autós szelet, túró rudi vagy Balaton szelet. Ez nem sok, de rendszeres. Szerettük a kakaót, ami akkor még nem az előre ízesített kakaóporból készült, hanem magunk adtuk hozzá a kristálycukrot, hogy finom édes legyen. Hétvégénként anyu gyakran készített piskótát vagy egyéb édességet. Később a Z. Nagy Cukrászdából vittünk haza krémest, dobostortát a vasárnapi ebédhez. Nyáron eljártunk fagyizni, aztán amikor bejöttek különböző jégkrémek, én inkább azt választottam. Ezek már jóval nagyobb adagok voltak.
Ettünk persze palacsintát, grízes tésztát, túrógombócot és más édes ételeket is. Még arra is emlékszem, hogy fogorvos után mindig tejbegríz volt a vacsora. Felnőttként belegondolva ez elég bizarr, de valószínűleg jutalom volt, hogy bátrak voltunk a fogorvosnál. Ezt a szokást még akkor is tovább vittem, amikor már elköltöztem otthonról…
A vásárokban vagy gyereknapon ehettünk vattacukrot (apu utálta, mert mindig beleragadt a hajunkba) és törökmézet (aminek fele cukor, fele méz).
Még arra is emlékszem, hogy osztálykirándulás keretében ellátogattunk a szolnoki cukorgyárba, ahol megnéztük a folyamatot, megkóstolhattuk az egyes fázisok után a terméket, és mindannyian egy-egy süvegcukorral a kezünkben távoztunk, ami gyakorlatilag kristálycukor volt.
Azt gondolom, a fenti szokásokkal nem vagyok egyedül, az én korosztályomban legalábbis biztosan nem. Akkoriban ez volt a természetes.
édes íz és érzelmi biztonság
Normális, hogy szeretjük az édes ízt. Az első ízélményünk is ehhez kapcsolódik, hiszen az anyatej is édes. Emiatt ehhez kapcsoljuk a biztonságot, figyelmet, szeretetet, melegséget, nyugalmat.
Csecsemőként a biztonságos kötődést kötjük az édes ízhez, hiszen a szoptatás a legbensőségesebb kapcsolatunk az édesanyánkkal. Később azonban meg kell tanulnunk más módon is megnyugtatni magunkat.
Az édesség finom, dopaint szabadít fel a szervezetben, ami boldogságérzést vált ki. Emiatt gyakran nyúlunk hozzá, ha szomorúak vagyunk, ha valami nem sikerül, vagy éppen jutalmazásként használjuk. Emiatt már gyerekként megtanuljuk, ha jól viselkedünk, szót fogadunk, ha jó jegyeket hozunk az iskolából, ha ünnep van, akkor jár az édesség. Így aztán felnőttként stresszcsökkentésként, motivációként alkalmazzuk. Az a jutalomfalat pillanatnyi megkönnyebbülést, boldogságot hoz, de nem oldja meg a valós problémát. A hatása nem tart sokáig. Ráadásul sokszor jön utána a bűntudat, hogy már megint többet ettem a kelleténél, és a fogadkozás, hogy legközelebb nem teszem. Aztán persze legközelebb is ehhez a módszerhez nyúlunk, hiszen nincs más technika a kezünkben.
Nincs megküzdési stratégiánk a stressz kezelésére. Önismerettel, önfejlesztéssel elsajátíthatunk egyéb technikákat, módszereket a stresszoldásra a mozgásformáktól a meditációs- és légzőgyakorlatokig, amik segítenek tisztán látni, lecsendesíteni az elmét, ezáltal pihenni vagy megküzdeni az előttünk álló feladatokkal. Ha tartós nehézségünk, elakadásunk van, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Én is ezt tettem az életem bizonyos szakaszaiban. Magunk, a pszichés, szociális működésünk megismerése segít abban, hogy lássuk a határainkat, értsük, milyen helyzetre hogyan reagálunk, és tudjunk ezeken változtatni, ha szükséges.
A cukor történelme és kristálycukor hódító útja
Ha evolúciósan nézzük az emberiség történetét, azt láthatjuk, hogy évezredekig nagyon limitáltan fért hozzá az édességhez. A bogyók gyűjtögetése során, illetve a gyökerek fogyasztásával találkozott édes ízzel, de ezek intenzitása meg sem közelítette a mai kristálycukor ízét. Ott volt persze a méz, illetve a növényekből kinyert folyadékok (pl. kókuszvíz, juharszirup, nyírfavíz stb.), de ezek időben, térben és mennyiségben is korlátozottan álltak rendelkezésre. Nem fogyasztották minden nap. A csokoládé olyan különlegesség volt, hogy csak a kiváltságosoknak járt. Császárok, királyok jutottak hozzá a kereskedelem mind nagyobb térhódításával.
Nagy áttörés volt a cukorrépa elterjedése és termesztése, mely olcsó előállításával nagy tömegek által tette elérhetővé a cukrot. Innen kezdődött a cukor diadalútja. Jöhettek a sütemények, mindenki készíthette otthon is a finomságokat és a kávéházakban, cukrászdákban ehettük a finomságokat.
A reklámok az újságokban és plakátokon reklámozták a cukrot, mint a háziasszonyok kedvenc partnerét. Akkoriban még nem tudtak annak hátrányairól. Mindenki fogyasztotta, még az is, akinek egészségi állapota nem engedte volna meg, például cukorbeteg volt, de nem is tudott róla, nem jutott el orvoshoz vele. A nagymértékű cukor fogyasztás az egyik fő oka annak, hogy a világ nagy részében soha nem látott méreteket öltött a túlsúly (a másik a mozgásszegény, ülő életmód), ami már a gyerekeket is érint.
az élelmiszeripar átverése
Azt gondolom, amíg a cukor és az édes íz korlátozva került az asztalra, nem is volt olyan nagy gond vele. A gond a XX. század második felében kezdődött, amikor az élelmiszeripar felfedezte, hogy mekkora üzlet van benne. Elérhetővé váltak a gyári szörpök és cukros üdítő italok, amit persze mindenki fogyasztott, hiszen nagyon finomak voltak. Elterjedt az olcsó csokoládé, jutalomként, ajándékként kaptuk és adtuk. Itt volt a bonbonok időszaka is. Emlékszem, gyerekkoromban a születésnapi zsúrokra bonbont vittünk ajándékba.
Ma odáig jutottunk, hogy a nutellás kenyeret tápláló, egészséges reggeliként reklámozzák, amitől az ember tele lesz energiával és csak úgy repked örömében egész nap.
Arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag minden feldolgozott élelmiszerbe tesznek cukrot, hiszen tudják, hogy függőséget okoz, így az ember még többet akar enni belőle, ezáltal visszatérő vásárló lesz. A gyorséttermi sós ételek is tartalmaznak cukrot, a szénsavas üdítők hihetetlen mennyiségben, de még egy limonádénál is szólni kell, ha cukorszirup nélkül kéred.
A cukor ebben a formában nem tápanyag
Sokszor hallom magyarázatként azt, hogy azért KELL fogyasztani, mert a szervezetnek mindenre szüksége van. Így van, a szervezetnek valóban minden TÁPANYAGRA szüksége van, de nem mindegy, milyen formában. A feldolgozott, finomított cukor gyakorlatilag nem tartalmaz semmilyen tápanyagot, viszont hirtelen megemeli a vércukor szintet. Ez a löket azonban nem tart sokáig, a hirtelen megugrás után egy gyors visszaesés következik, ami miatt hamarosan újra ennünk kell valamit, hogy legyen energiánk.
A szervezet energiáját elsősorban a szénhidrátokból nyeri, így mindenképp szükség van rá, de olyan formában, hogy azt valóban hasznosítani is tudja. Ha természetes formában visszük be, akkor adunk mellé létfontosságú mikrotápanyagokat is, támogatva ezzel a testünkben lejátszódó folyamatokat.
A cukormentes iparág
Azt már sokan tudják, hogy a cukor hizlal, vagy inzulinrezisztencia, illetve cukorbetegség miatt választják a cukormentes változatot. Na, erre is ráépült egy egész iparág. Ez elsőre jó választásnak tűnik. Mégis mi a probléma vele? A legnagyobb gond az édesítőszerekkel van, amik szintetikusan készülnek, a szervezet nem ismeri, nem tud megbarátkozni vele, ezért nagyon sok embernél okoznak emésztőrendszeri vagy egyéb panaszokat.
A gond azonban nem csak ez. Amiről kevesen beszélnek, az, hogy már az édes íz is kiváltja az inzulin választ, ezáltal elindítja a vércukor hullámvasutat, amiről fentebb már írtam. Aki rászokik az édességre, annak nagyon nehéz lejönni róla, és folyamatosan ezt keresi. A cukorral készült termékek helyett az ezekből készült édességeket fogja folyamatosan, nagy mennyiségben fogyasztani. Nem töri meg a függőséget, csak más formában fogyasztja.
Függőséget okoz
Függőség, igen, ez a legnagyobb baj a cukorral. Vannak tanulmányok, melyek kimutatták, hogy olyan agyi területeket érint, mint a kokain! Nem csoda, hogy a világ nagy része függő. Még ha valaki látszólag nem is fogyaszt cukros ételeket, akkor is alattomosan belekerül az ételeibe, ráadásul kis mennyiség rendszeres fogyasztása is elvezet a cukorfüggőséghez.
Cukor nélküli élet – felszabadulás
Azt látom, hogy amikor valaki egészségesebben szeretne élni, a legtöbbször az édességről való lemondás a legnehezebb. A függőség miatt, mert az jár, azt nem lehet elhagyni. Nem könnyű, de el lehet hagyni, meg lehet találni a természetes édes ízt az ételekben. Épp annyit, amire szükségünk van. Nem kell tehát lemondani az édes ízekről.
Amikor életmódot váltottam, nekem sem volt egyszerű lemondani a csokoládéról, süteményről, a finom ízről. Eleinte én is próbálkoztam édesítőszerrel kiváltani, de olyan hasmenésem volt tőle, hogy inkább elhagytam.
Így sok évre visszatekintve azt látom, hogy teljesen megváltozott az ízlésem, nekem már édes a sárgarépa, a cékla és az édesburgonya is. Az ételeim finomak, de nem attól, hogy édesek. Az elmúlt évek alatt odáig jutottam, hogy nem lemondásként élem meg, hogy nem fogyasztok ilyesmit, nem érzem azt, hogy kimaradok valamiről, mert egész egyszerűen nincs rá szükségem. Bárki nyugodtan ehet mellettem süteményt, tortát, fagyit, csokit, nem zavar, nem csurog a nyálam utána. Kb. évente egyszer, karácsonykor eszek egy kis süteményt, de a hétköznapokban nem kell.
Hihetetlenül felszabadító érzés cukorfüggőség nélkül élni! A döntés az én kezemben van! Már nem az édességben találom meg a boldogságot, a biztonságot, nyugalmat. Akkor eszek, amikor szeretnék, nem a szokás, a vágy, a sóvárgás vagy a kényszer irányít. Egy sokkal kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb életet élek, amiben persze nagyon sok önismereti és egyéb munka van, de hiszem, hogy ez juttatott el oda is, hogy már nem függök az édességtől.
Ha Te is szeretnél megszabadulni a cukor- és édességfüggőségtől, és belevágnál egy programba, ami ebben is segíthet, tájékozódj a Válts Magadért Mentor Programról a díj- és kötelezettségmentes alapszintű állapotfelméréssel egybekötött orientációs konzultáción az alábbi gombra kattintva.
