olvasási idő: kb. 4 perc
A csapból is a fenntarthatóság témája folyik, mégis fontosnak tartom tisztázni, hogy az én felfogásomban mit is jelent.
A fenntarthatóság nem a Föld, hanem az emberi civilizáció hosszú távú létezését jelenti. A bolygó – Jordán Ferenc biológus kutató szavaival élve –, köszöni szépen, jól van és túl is fogja élni az emberiséget. Az évmilliók alatt számtalanszor bebizonyította, hogy képes a regenerációra, ha békén hagyják. Nem egy-két nap alatt, és nem biztos, hogy pont ilyen formában, de rendbe fog jönni.
Az ökoszisztéma fenntartása miattunk, emberek miatt fontos! Ha kiírtunk minden fát, felhasználjuk a vizet, mérgezzük a levegőt, kiaknázzuk az erőforrásokat, hulladékkal, mikroműanyaggal árasztjuk el az egész bolygót, ha túlnépesedünk, akkor az erőforrási korlátok miatt egész egyszerűen kihalunk.
Nem lesz miből chipet, akkumulátort, telefont, autót, élelmiszert, ruhát előállítani.
Nagyon sokan a technológiában bíznak, hogy az majd megoldja a fennálló válságot. Igen, válságnak hívom (és hívják a szakemberek is), mert csak a vak nem látja, hogy az út vége felé robogunk egy száguldó vonaton. Valóban vannak és lehetnek új technológiák, amik kiválthatnak bizonyos korábbi, igen környezetszennyező megoldásokat (lásd pl. megújuló erőforrásokat), de ennek is van egy másik oldala, amiről kevesebbet hallani.
Az elektromos autók elterjedésével, az olcsóbb üzemeltetése, valamint a „zöld hit” miatt nemhogy csökkenő, hanem éppen növekvő tendenciát mutat azok használata. Ez újabb problémát generál: az akkumulátorgyártási igények növekedését, ehhez pedig olyan ritka földfémek kellenek, amik – a nevük is mutatja – nem állnak korlátlanul rendelkezésre, ráadásul jellemzően konfliktusos zónákban találhatók, így bizonytalan azok termelése és beszállítása.
A fenntartható életforma azt jelenti, hogy az észszerű szükségleteimre csökkentem a fogyasztásomat, az energiafelhasználásomat.
Meggondolom a vásárlásaimat, nem a trendek vagy akciók befolyásolják a döntéseimet.
Egyszerűbb élet, kevesebb teher.
Kicsit visszafelé fordulok és tanulmányozom az ősi életmódot, hiszen sokat tanulhatok abból az életformából is. Ez nem azt jelenti, hogy visszabújtam a barlangba, és azt sem, hogy tüzet gyújtok a harmadik emeleti lakásom közepén, azt jelenti, hogy felmérem a valós igényeimet és ehhez igazítom a fogyasztásaimat.
Ha boltba kell mennem, listát írok, és nem kezdek el még nézelődni a végeláthatatlan sorok között, a színes akciós termékek között. Emlékszel, hogy volt ez gyerekkorunkban? Anyukánk leküldött a boltba (ABC-be, KÖZÉRT-be, kinek hogy tetszik) tejért és kenyérét, és csak azt vettünk. Na, ezt az elvet követem. Tudom, nem könnyű, mert nagy a csábítás.
Átnéztem a gardróbomat, kiválogattam azokat a ruháimat, amiket valóban hordok, a többit eljuttattam rászorulóknak. Van egy olyan kampány (Project 333 Challenge), ami arra ösztönöz, hogy próbáld ki, hogy 33 ruhaneműből (beleértve a kiegészítőket) ruházkodj. Sok példa van rá, hogy meg lehet csinálni. Még nem próbáltam, de lehet, hogy ez lesz a következő lépésem. Hasonló ehhez a kapszulagardrób kialakítása is.
Imádok olvasni, rendszeresen vásároltam könyveket, egyre több könyves szekrény is kellett hozzájuk (és mégsem férnek el), mégis – elsősorban környezetvédelmi megfontolásból – azt a döntést hoztam, hogy a minden, engem érdeklő könyv megvásárlása helyett elkezdek könyvtárba járni. Személyes okok miatt ez az észszerűnek tűnő lépés nem volt egyszerű (erről talán egyszer később mesélek), de megtettem, és valójában örülök neki, mert igazi kincseket találok itt. Nem jelenti azt, hogy soha többé egy könyvet sem fogok venni, de jelentősen csökkentem azt.
A szelektív hulladékgyűjtéstől kezdve, a közlekedési és utazási szokásokon, a vásárlások racionalizálásán, a lakás klímáján át az ételek beszerzéséig millió apró lépést tudunk tenni az ökoszisztéma fennmaradásának érdekében. Nem kell mindent csinálni, én is szép lassan, egy-egy új dolog bevezetésével haladok előre. Nem mindent tudok vagy szeretnék megvalósítani, és nem is kell. A sok kis lépés változtatja meg a világot. Tudom, nagy szavak, de így gondolom.
A fentiek csak példák, sokkal több lehetőség van, amit tenni tudunk.
Sokszor hallom kifogásnak, hogy egy fecske nem csinál nyarat, hogy én egyedül csak csepp vagyok az óceánban, nem számít, amit teszek, hiszen annyira elenyésző vagyok, ezért inkább nem csinálom.
Ott vannak az óriásvállalatok, akiknek sokkal nagyobb a környezetre gyakorolt hatásuk. Igen, őket is rá kell szorítani bizonyos megszorításokra, de nem feltétlen ez a megoldás. Az adóztatás nem fogja vissza a kibocsátást, ráadásul attól, hogy megfizeti egy vállalat az adót, attól még nem lesz kevesebb a felhasznált energia.
Ahogy Ürge-Vorsatz Diána mondja, az legjobb energia, amit meg sem termelünk.
Azt gondolom, hogy egyéni szinten is tudunk cselekedni. Példamutatással egyre több ember személyes hozzáállása megváltozik, az pedig hatással lesz a gazdasági szereplőkre, az államokra és a politikára is. Ahogy az egyes emberek a saját értékeik alapján hoznak és támogatnak döntéseket, az hatással lesz a világ működésére.
Nekem ez a szemléletem, és ezért is szeretném megmutatni, hogy igenis, Budapesten, egy bérház harmadik emeleti lakásában is lehet tudatos, észszerű fogyasztásra törekedni. Hiszem azt is, hogy ez az élet egészségesebbé tesz, jót tesz a testi-lelki jóllétemnek.
A fenntarthatóbb életforma nem lemondás, hanem megkönnyebbülés.
Számomra ez egyben egy önismereti utazás is, ami során, a hagyma héjához hasonlóan, rétegről rétegre lekerülnek a sallangok, amik korlátoznak, és eltakarják a valódi ént.
Az egészséges fenntartható.
Ha úgy érzed, támogatásra, motivációra van szükséged az életmódváltásodban, várlak szeretettel a Válts magadért Mentor Programra, ahol részletesen végig megyünk az egyes területeken, és képessé válsz a saját életviteledhez, élethelyzetedhez igazítva kialakítani egy természetes, egészséges, fenntartható életmódot.
képek forrása: Canva
