olvasási idő: kb. 4 perc
2019-ben egy nagyon hasznos és érdekes Pál Feri előadáson vettem részt. Aki nem ismeri Ferit, javaslom, nézzen utána a neten, sok érdekes előadást, műsort, könyvet fog találni. Imádom a szuggesztív, magával ragadó személyiségét, az életszemléletét, a belőle áradó életigenlést és szeretetet.
Az előadás témája a szenvedély megőrzése és a kiégés elkerülése volt. A téma mindenkit érinthet az élet bármely területén, ezért fontos ennek a jeleiről, a folyamatáról és a megelőzési lehetőségekről beszélni.
A kiégés főleg azokat érinti, akik a munkájukban, vagy egyéb életterületükön hivatásszerűen végzik a feladatukat, mindent megtesznek azért, hogy tökéletesek legyenek benne. Jellemzően a segítő foglalkozásokban jelentkezik, de mint anya, férj, feleség, barát is ki lehet égni.
A saját korosztályomban, a középkorú nők esetében szinte mindenkit érint a kiégés. Évtizedekig dolgozunk egy szakmában, amibe belefáradunk, szeretnénk valami mással foglalkozni, kirepülnek a gyerekek, újradefiniáljuk, kik is vagyunk. Ez egy nehéz önismereti út, amit végig kell járnunk.
A kiégési folyamatnak – Feri által bemutatva – öt lépése van:
- Szabadság helyett kényszer: A hivatást szabad akaratunkból választottuk, azért végezzük, mert ezt szeretjük, kitölti az életünket, boldoggá és elégedetté tesz. Azonban, ha egy esemény miatt többletfeladatunk van, vagy keretek közé vagyunk szorítva, akkor máris kötelezettségnek érezhetjük. Mit tehetünk ilyenkor? Sokszor semmit. Azonban, ha látjuk előre, hogy meddig tart ez az időszak, az nagyon sokat segíthet. (Pl. valakit helyettesíteni kell, vagy egy olyan projekten dolgozunk, ami elhúzódik 1-2 évig stb.)
- Fokozott erőfeszítés: Benne vagyunk a hivatásunkban, szeretjük, élvezzük, mindent beleadunk, szinte észrevétlenül jutunk el oda, túlterheljük magunkat. Jön a mókuskerék effektus. Eddig csak 10 órát dolgoztunk, de 12 is bírunk, eddig hétvégén nem dolgoztunk, de egyszer csak azt vesszük észre, hogy hétvégenként is nyomjuk. Miért? Mert hajt a cél, vagy a hivatástudat. Azonban itt nem csak rólunk van szó, ez az időszak a családra, barátokra és egyéb kapcsolatainkra is kihat, hiszen megváltozik a kapcsolatainak minősége. Itt fontos ismét, hogy tudjuk behatárolni, meddig tart ez az időszak, és ezt beszéljük meg a családdal, kérjünk segítséget erre az időszakra, hiszen nyilvánvaló, hogy minden nem fog úgy menni, mint korábban, a nyugodt, normális körülmények között. Ha vége a megfeszített időszaknak, ne felejtsük el értékelni a többiek együttműködését és segítségét és visszajelzést is adni nekik.
- Saját igényeink háttérbe helyezése: A második pont alapján egyértelmű, hogy a munka, vagy egyéb feladatok a saját igényem háttérbe szorítását fogják jelenteni. Még ezt befejezem, aztán eszek, ma nem tudok találkozni veled, mert dolgoznom kell, nem tudok eljárni futni stb. Ismerős? Én magam is sokszor estem ebbe a hibába. Volt egy kozmetikusom, akinél annyiszor kellett az utolsó pillanatban lemondanom az időpontot, hogy egyszer megmondta, hogy többé nem fogad. Ez persze egy ideig megy, de a célunk a hosszú távú fizikai és mentális egészségünk megőrzése, ezáltal a hosszú távú egyensúlyt kell megtalálni.
- Külső és belső negatív érzések megélése: Ebben a szakaszban már ki vagyunk merülve, elhanyagoltuk magunkat, egy idő után minden és mindenki idegesíteni fog, rossznak érezzük magunkat, mivel nem tudunk minden területen teljesíteni, nem tudjuk a maximumot nyújtani. Mondanom se kell, hogy jöhetnek a fizikai, mentális, pszichés problémák, betegségek (depresszió, apátia, komoly megbetegedések), függőségek. Ha valaki ezt tapasztalja magán, érdemes átgondolnia, mi az, amin az előző pontok alapján változtatni tud, és azt tegye meg. Továbbá ebben a szakaszban nagyon fontos, hogy ismerjük fel, hogy bizonyos dolgokat, tevékenységeket el kell engedni, fel kell adni. Nem azért, mert nem szeretjük, vagy már nem fontos, hanem azért, mert nem fér bele.
- Meggyőződésünkkel ellentétes viselkedés: Itt nem pálfordulásról van szó, hanem amikor valaki a kiégés utolsó szakaszában van, akkor nem a hivatásának megfelelően viselkedik, vagyis szembe megy azokkal az értékekkel, amik miatt az adott hivatást választotta. Gondoljunk egy ápolóra, aki leordítja a beteget, vagy egy tanárra, aki kioktatja a szülőt, egy orvosra, akit idegesítenek a betegek, egy anyára, aki megőrül a saját gyerekeitől és a pokolba kívánja a családot és azt is megbánja, hogy gyerekei születtek. Holott nagyon jó anya, csak kiégett benne. Ha valaki ebben a stádiumban van, akkor nézze meg, min tud változtatni, az adott hivatást tudja-e, akarja-e végezni, pihenjen, kérjen segítséget a családtagjaitól, ha kell, szakembertől.
Próbáld ki a minimumok bevezetését a mindennapjaidba, segítve ezzel testi-lelki jóllétedet.
Ha úgy érzed, segítségre, támogatásra, motivációra van szükséged az életmódváltásodban, várlak szeretettel a Válts magadért Mentor Programra, ahol részletesen végig megyünk az egyes területeken, és képessé válsz a saját életviteledhez, élethelyzetedhez igazítva kialakítani egy természetes, egészséges, fenntartható életmódot.
VÁLTS MAGADÉRT!
Foglalj időpontot most!
képek forrása: internet
