Sokszor hallottam már ezt a mondatot, hogy az életkor csak egy szám, nem kell vele foglalkozni. Ez részben igaz, de nem minden esetben. Minél idősebb vagyok, annál inkább értem, amit még gyerekkoromban nem, hogy miért mondják az emberek, hogy a lelkük fiatal. Én is érzem, hogy az a valaki, aki az énem lényegét adja, az állandó, nem öregszik, nem változik. Ugyanaz az emberke néz kifelé a testéből már több mint 51 éve. A körülmények változnak, de az én belsőm, a lényegem ugyanaz. Van, hogy az ember a koránál idősebbnek érzi magát, mert nincs jó szellemi, fizikai, lelki állapotban, de olyan is van, hogy valaki jóval fiatalabbnak tartja magát, és nem tudja elfogadni az életkorát. Egyik sem jó. Én azt gondolom, hogy az életkorunkkal együtt kell haladni az életünkben, de nem kell beletörődni a sztereotípiákba, hogy mit lehet és mit nem egy adott életkorban. Ha az ember jóban van magával, reálisan látja saját magát, időről időre tükröt tart magának, akkor érezni fogja a belső határait, nem kell ehhez külső körülmény vagy indok. Az is igaz, hogy egy mai ötvenéves teljesen más életet él, mint mondjuk két generációval korábban. Az én nagymamám például 55 évesen ment nyugdíjba, mi viszont még nagyon sokáig dolgozni fogunk. Ugyanakkor a társadalmi elvárások, valamint a lehetőségek is mások voltak.
A mai modern, XXI. századi életünkben sok embernél nem a lehetőségek hiányoznak, hanem az egészségügyi állapot korlátozza őket. Közhely, de igaz, hogy pénzért nem lehet egészséget venni. Vásárolhatunk gyógyszereket, fizethetünk az orvosoknak, de ha nem teszünk lépéseket, akkor ez önmagában nem fog segíteni. Gondolj bele, a gyógyszer is csak akkor hat, ha beszeded azokat. Egy olyan világban élünk, ahol az emberiség fantasztikus fejlődésen megy keresztül, minden a kényelmünket és a jóllétünket szolgálja, robotokkal beszélgetünk, meghódítjuk a világűrt, legyőzzük a természetet, az emberiség mégis egyre betegebb.
Lehet, hogy hosszabb a várható élettartam, mint 100 éve, de milyen egészségi állapotban?! Olyan krónikus betegségekkel, állapotokkal kell együtt élni, amiket elődeink nem is ismertek, vagy ha fel is merült, nem ilyen széles spektrumát érintette a társadalomnak. Sokszor hallom, hogy valaki azt mondja, hogy nem szeretne sokáig élni, mert nem szeretne szenvedni, illetve mások terhére lenni. Már a gondolatmenet is beszédes! Egészséges gondolkodás esetén fel sem merül, mivel ismerjük a határainkat, tudjuk, mi a jó a testünknek, lelkünknek, ezért meg tudunk adni neki mindent, amire szüksége van, ezzel segítve az egészséges életúton.
Tudjuk, hogy mi az, amire képesek vagyunk, de nem törődünk bele abba, hogy itt fáj, ott fáj, vagy ilyen-olyan kellemetlen tünetek vannak, hogy marékszámra kell szedni a gyógyszert életünk végéig. Mindig tudunk tenni magunkért, azért, hogy jobban legyünk. Az egészség nem életkorhoz kötött! Mindig lehet változtatni! Biztosan ti is láttatok már videókat idős emberekről, akik hegyeket mozgatnak meg, fiatalokat megszégyenítően sportolnak, vagy éppen szellemileg vannak olyan állapotban, hogy csodájukra járnak. Ez mind lehetséges! Az én apai nagynéném még nyolcvan éves kora fölött is minden nap lement a harmadik emeleti lakásból (bérház, nincs lift) sétálni, unokázni, mozgott, ameddig tudott. Én is ilyen szeretnék lenni.
Itt jön számomra az ellentmondás: egy mai ötvenéves még nem öreg, hiszen az élete közel fele még jó eséllyel előtte van, bármit megtehet, valóra válthatja az álmait, de csak akkor, ha az egészségügyi állapota ezt lehetővé teszi. Ismerek embereket, akik például azért nem utaznak el hosszabb utakra, mert nem bírnák az utazást, nem tudnak fájdalom nélkül sokat ülni. Szívesen kipróbálnák az ejtőernyőzést, de magas a vérnyomásuk, ezért nem biztonságos számukra. Szívesen megmásznák a hegyet, de fáj a térdük, vagy gerincsérvük van, ami korlátozza őket ebben. Nem tudnak nekiindulni egy nyaralásnak, mert az egészségi állapotuk miatt speciális diétát kell tartaniuk. Sorolhatnám. Emiatt kimaradnak dolgokból, ami csalódást és frusztrációt okoz.
Elvileg minden adott, hogy úgy éljünk, ahogy szeretnénk, hogy miénk legyen a világ, de a gyakorlat – sok esetben – nem ezt támasztja alá. Miért? Az emberek nagy része beletörődik abba, hogy különféle tünetekkel él együtt, gyógyszereket szed, korlátozva van a mozgása, a lehetőségei. De miért törődnek bele? Azért, mert ez a kényelmes számukra. Nem jó, de ez az ismert, a megszokott, ezért ragaszkodnak hozzá. Változtatni nem könnyű, főleg ijesztő lehet évtizedes szokásokat felülírni, azonban alapszabály, hogy ha ugyanazt csináljuk, mint korábban, akkor hiába várunk változást. Én magam 44 évesen vágtam bele az életmódváltásba, tehát nem voltam már fiatal, de a kellő motiváció átsegített a nehézségeken. Voltak hullámvölgyek, voltak visszalépések, de mai fejemmel már tudom, hogy ez normális velejárója az útnak.
Ami mindig visszatérített az útra, az a motiváció volt, tudtam, mit szeretnék elérni, ezért – ha le is tértem időnként az útról – mindig tudtam, hogy hova és miért kell visszatérnem. A mai napig így vagyok vele. Megtanultam már, hogy nincsenek csaló napok, hogy a rossz minőségű étel nem jutalom, hanem büntetés a sejtjeimnek, ezért szándékosan nem eszek olyasmit, ami nem jó a testemnek, viszont adódhatnak olyan helyzetek, amikor nem tudom tökéletesen megoldani, de ilyenkor is törekszem a lehető legjobb megoldást választani. Az életmódomnak köszönhetem, hogy nincsenek ilyen-olyan panaszaim, tüneteim, fájdalmaim. Nem állok be a sorba, ahol a korosztályom arról beszél, hogy kinek mije fáj, vagy milyen krónikus betegségeik vannak. Nekem reggel nem fáj semmim, és mégis életben vagyok, sőt. Tele vagyok energiával, lendülettel, mindent meg tudok tenni, amit szeretnék, nem korlátoz a testem. Ez az igazi szabadság. Nem kell elhinni, hogy az életkorral jönnek a különböző tünetek, fájdalmak, de érdemes tudatosnak lenni a saját egészségünkkel kapcsolatban, hogy sokáig kiváló vitalitásnak örvendjünk.
Mentorként az is feladatom, hogy a hozzám fordulókat támogassam, segítsem abban, hogy megtalálják azt a nagy célt, amiért érdemes kilépni a komfortzónájukból, ami fenntartja a motivációt. Ebben a programban az a jó, hogy nem tudsz hibázni. Minden nap tehetsz valamit magadért, és a legkisebb dolog is számít. Ha vissza is tértél egy rossz szokáshoz, bármikor újra tudod kezdeni. Nem kell feladni akkor sem, ha „hibáztál”, mert mindig van lehetőség újra kezdeni, vagy javítani a dolgok menetén. Rajtad múlik, hogy az éveid száma béklyóként nehezedik rád, vagy szárnyalsz, mint egy pillangó, és azt érzed, hogy nincs határ.
Ha változtatnál, várlak szeretettel egy ingyenes 30 perces online orientációs beszélgetésen, ahol megbeszéljük a következő lépéseket!
Válts magadért!
