Olvasási idő: kb. 6 perc
A fenntarthatóság kérdéseivel foglalkozó sorozatom mostani részében a közlekedés és utazás kérdéseivel foglalkozok.
A témát az elektromos autók, mint megoldási lehetőséggel kapcsolatos aggályaim indították el bennem.
Az autóipar és a média azt sugallja, hogy a „hagyományos” autók elektromos autóval való kiváltása megoldja a kibocsátási problémákat. Első ránézésre logikusnak is tűnik, azonban a kérdés ennél összetettebb.
Először is ott van akkumulátorgyártás problematikája, mivel ritka földfémek szükségesek az előállításához, amelyek konfliktusos területeken vannak, ráadásul, ha még hozzáférhetők is, ezek is korlátozottan állnak rendelkezésre. A gyártással kapcsolatban további probléma az üzemek gyártásának, az előállításnak és szállításnak a környezeti hatásai. Kérdés továbbá, hogy mihez kezdünk a használt akkumulátorokkal?
Az akkumulátorokkal kapcsolatos aggályok mellett – bár erről talán kevesebb szó esik – az autógyártást is gondnak látom. Hiába elektromos az autó, azt is ugyanúgy le kell gyártani, szennyezve ezzel a környezetet. Az elektromos autók elterjedésével nem lesz kevesebb autó az utakon. Sőt, mivel olcsóbb az üzemeltetése, mint a benzines autóknak, ezért az emberek szívesen cserélik le, vagy vásárolják meg második autónak. A több autó pedig több alapanyagot jelent.
A cserével rengeteg használt autó kerül a piacra, amivel megfizethetőbbé válik, így olyanok számára is elérhetővé válik, akik korábban nem engedhették meg maguknak, emellett ott van a kereskedésekben álló, elértéktelenedett gépkocsik kérdése is, amik végül a szeméttelepen végzik, tovább terhelve a környezetet.
A jelenlegi rendszer további nagy problémája, hogy a környezeti terhelés hatása nincs megfizettetve a használókkal, vagyis a gépjármű fenntartási költségei jóval magasabbak lennének, ha minden felmerülő költséget meg kellene fizetni. Magyarországon kb. a 30%-a van beépítve a fenntartási költségekbe. A teljes költségek megfizetése nem azt jelenti, hogy az egészet az autósokra kellene áthárítani, hanem azt, hogy ezt az összeget a lakosság részére lehetne visszajuttatni csökkentve ezzel a társadalmi egyenlőtlenséget. Elgondolkodtató megoldás!
Ez egyébként igaz a repüléssel kapcsolatban is. A fapados repülőjegyek miatt a repülés már szinte mindenki számára elérhetővé vált, ami növeli a környezeti terhelés mértékét, a valódi költségek pedig nincsenek megfizetve a társaságok által sem. A kerozinon nincs adóteher sem.
Az olcsó repülőjegyek lehetővé tesznek távoli, akár kontinenseken átívelő utazásokat is, ami természetesen óriási lehetőség számunkra. Én magam is több ilyen távoli utazáson vettem részt, és mind életre szóló élmény volt! Amióta azonban megtudtam ennek a környezetterhelési hatásait, annak ellenére, hogy imádom a repülést és jó lenne minél több, távoli kultúrát megismerni, eldöntöttem, hogy nem ülök többet repülőre. Gyerekkori álmom volt eljutni Ausztráliába, ami nem valósult meg, de nem érzem, hogy emiatt kevesebb lenne az életem. Itthon is rengeteg hely van, ahol még nem jártam, Európa pedig elérhető vonattal is.
Mára teljesen világossá vált, hogy a fenntarthatóság érdekében az autók számának és azok használatának drasztikus csökkentésére van szükség.
Hogyan lehet ezt elérni? Milyen lehetőségek vannak/lehetnek?
A szokásaink megváltoztatása nélkül nem lehet megvalósítani a fenntarthatóbb közlekedést. Ez azonban nem egyszerű, hiszen a kényelem és a megszokás nagy úr. A XXI. századra odáig jutottunk, hogy az emberek nagy része oda is autóval jár, ahova a király is gyalog járt. A sarkon lévő boltba, a piacra, a néhány utcasarokra lévő barátokhoz vagy a munkahelyére. Itt jöhet képbe a környezeti és egészségtudatosság, hiszen egy kis séta vagy kerékpározás minden szempontból előnyös a számunkra. Megértem, hogy nehéz a szokásokon változtatni, de megéri!
Ma már a legtöbb családban két autó van, hiszen mindenki másfelé, más időben mozog. Észszerű megoldásokkal, pl. kötött pályás, tömegközlekedés, bicikli igénybevételével ezen is lehetne változtatni.
A nagyvárosokból a szmog, a dugók, a zsúfoltság miatt egyre több család dönt úgy, hogy vidékre költözik. Ott élhetőbb környezetet találnak. Azonban érdemes abba is belegondolni, hogy a vidékre költözött családoknak nagyobb élettére van szükségük, lakások helyett házakba költöznek, ezáltal nemhogy csökken, de még nő is az ökológia a lábnyomuk.
Nem beszélve arról, hogy legtöbben visszajárnak dolgozni a városba, így nap mint nap ingáznak.
Budapesten a forgalom felét az ingázók adják!
Magyarországon az elmúlt években jelentős fejlesztések történtek az elővárosi vasútvonalakon, mind a pálya, mind a vonatok korszerűsítése terén, mivel rengetegen ingáznak. Ugyanakkor ezek a lehetőségek szintén könnyebben elérhetővé tették a nagyvárosokból való kiköltözés lehetőségét, vagyis rendszerként tekintve nem jelent előrelépést. Igaz, jobb, ha vasúttal utazunk, de nem mindegy, hányan, illetve az sem, hogy jutunk el a vasútállomásra. Autóval megyünk ki, lerakjuk és onnan haza újra?
Érdekesség, hogy amikor Párizsban elindították a gyorsvasutat (TGV), annak az lett az eredménye, hogy egyre messzebbről kezdte bejárni a fővárosba dolgozni az emberek, hiszen gyorsan elérhetővé vált. Ez még több ember vidékre költözését vonta maga után. Ez is egy visszapattanó hatás.
A dugókra a világ nagyvárosai nagyobb, szélesebb utakkal reagálnak, de – tapasztalhatjuk –, hogy ezzel nemhogy csökkenne, inkább nő a dugók száma, egyre többen ülnek autóba.
Az okos applikációk jó megoldásnak tűnhetnek, hiszen megmutatják a kerülőutakat, de ez azzal jár, hogy mindenkit a kisebb utakra terel, vagyis azok a területek is megtelnek.
A világjárvány óta egyre inkább elterjedt a home office és távmunka lehetősége. Ez közlekedés szempontjából is nagyon jónak hangzik – elsőre. Felmérések bizonyítják, hogy az emberek azzal, hogy otthon dolgoznak, nem közlekednek kevesebbet, mert a felszabadult időt bevásárlásra, szórakozásra, kirándulásra stb. szánják, vagyis elindulnak otthonról. Sokszor vissza a városba, ahonnan kiköltöztek.
Egy érdekes adalék, hogy világszerte a napi közlekedés átlaga 1,5 óra. A problémát tehát nem az idő, hanem a közlekedési eszköz jelenti. Nem mindegy, hogy gyalog, biciklivel, vonattal, BKV-val vagy autóval tesszük meg az utat.
Városfejlesztési szakemberek dolgoznak a világ nagyvárosaiban az un. „15 perces város” koncepcióján, ami azt jelenti, hogy az otthonunktól minden, az óvoda, iskola, munkahely, szupermarket, piac, mozi, gyógyszertár stb. 15 perc sétával elérhető legyen. Egyelőre ez illúziónak tűnik, bár én magam a kerületben igyekszem mindenhova gyalog menni, még ha ez több, is mint 15 perc.
A bicikli szuper megoldás lehet, vannak nagyvárosok (lásd Amszterdam, Cambridge, Stockholm), ahol hagyománya van a kerékpáros kultúrának, és ehhez a biztonságos infrastruktúra is adott. Bevallom, a jelenlegi helyzetet figyelembe véve, én nem mernék elindulni Budapest belvárosába biciklivel még akkor sem, ha egyre több helyen kerékpárút kiépítve.
Összefoglalva, nem lehet lemondani az közlekedésről és nem is kell. Azonban felmérve saját szokásainkat, a lehetőségeinket mérlegelve tehetünk apró lépéseket a fenntarthatóbb irányba. Az utazás öröméről és élményeiről sem kell lemondani, de itt is lehet észszerű kompromisszumakt és döntéseket hozni.
Az egészség fenntartható. A fenntartható egészséges.
Ha úgy érzed, támogatásra, motivációra van szükséged az életmódváltásodban, várlak szeretettel a Válts magadért Mentor Programra, ahol részletesen végig megyünk az egyes területeken, és képessé válsz a saját életviteledhez, élethelyzetedhez igazítva kialakítani egy természetes, egészséges, fenntartható életmódot.
Képek forrása: Canva
