Mert megérdemlem

olvasási idő: kb. 5 perc

Sokan úgy változtatnak a táplálkozási szokásaikon, hogy hagynak maguknak kiskapukat. Úgy gondolkodnak, hogy egész héten odafigyeltem, akkor hétvégén hadd egyem meg az a sütit vagy fagyit.

Ez a gondolkodásmód azt feltételezi, hogy az egészséges táplálkozás valami olyan borzasztó dolog, amit csak fogcsikorgatva, nagy akaraterővel lehet véghez vinni, ezért jár miatta a jutalom. Véleményem szerint ez hibás hozzáállás.

Nem mondom, hogy korábban nem gondolkodtam így. Ha edzettem, akkor járt utána a csoki vagy a süti, hiszen aznap már tettem magamért valami jót. Egész héten keményen dolgoztam, túlóráztam, közben még figyeltem is arra, hogy ne egyek sokat, hát akkor hétvégén nehogy már ne engedhessem meg magamnak azt a palacsintát vagy egyéb finomságot.

Sokáig lehet ezt húzni, de hogy fogyás vagy egészség nem lesz belőle hosszú távon, az biztos.

Ha valaki szenvedésnek ítéli az egészséges ételek fogyasztását, akkor inkább ne is csinálja. Ha valamit elutasítunk, ha nem szívből, meggyőződésből csináljuk, akkor az nem is fog segíteni nekünk az ellenállásunk miatt. Ha duzzogva, utálkozva, kínkeservesen, magunkat sajnálva esszük az ételt, azt nem fogjuk tudni jól megemészteni és hasznosítani, ugyanis az agyunk és az emésztőrendszerünk szoros oda-visszaható kapcsolatban van egymással a bél-agy tengelyen keresztül. Igaz a mondás, hogy „ezt nem veszi be a gyomrom”.

Amíg valakiben tudati szinten nem érik meg a valódi változtatás gondolata, addig az átalakulás sem történik meg, mivel mindig azt fogja keresni, hogyan tudná megkerülni, hol találja meg a kiskaput. Büntetésként éli meg azt, hogy bizonyos ételekről le kell mondania, és mindig megindokolja, hogy éppen miért van szüksége az adott jutalomra.

Ha egész héten arra várunk, hogy mikor jön el a hétvége, akkor nem éljük meg a napjainkat, nem a jelen pillanatban vagyunk, a jövőben élünk. Mi ezzel a baj? Az, hogy a jövőben egy pillanattól várjuk a boldogságot ahelyett, hogy a jelenben élnénk meg annak az örömét mondjuk a táplálkozással kapcsolatban, hogy élvezzük az ízeket és megadjuk magunknak mindazt, amire szükségünk van és ezáltal egyre jobban érezzük magunkat.

Ezt az életmódot nem is lehet túl sokáig fenntartani, hiszen tapasztalataim szerint a kilengések egyre gyakoribbá válnak, így elmondható, hogy neki nem működik ez a diéta, így visszatér a régi rossz szokásaihoz.

Másik probléma, hogy hiába figyelsz mondjuk egy héten 5 napig az étkezésedre, ha utána az egészet keresztbe vágod valamivel, ami pont ellenkezően hat a szervezetedre. Igen, az a kicsi is számít. Pláne, ha rendszeres.

Gondolj arra, hogy szeretettel ellátod a kutyádat, leviszed sétálni, játszol vele, de az ételébe patkánymérget csepegtetsz. Hiába szeretgeted, előbb-utóbb el fog pusztulni.

Így van ez a sejtjeinkkel, a testünk alapvető építőköveivel is. Sokáig képesek küzdeni a betolakodók ellen. Akár évtizedekig is rejtve maradhatnak a problémák, de egy idő után a kis gyulladásokból krónikus állapotok, betegségek alakulnak ki.

A „csaló nap” (hogy utálom ezt a kifejezést) másik oldala, amikor valaki bűntudatot érez amiatt, hogy olyasmit evett, amit nem kellett volna. Ez tipikusan a divatdiéták következménye. Ezek a fogyókúrák általában néhány napra vagy hétre szólnak, és jellemzően meghatározott, hogy mit és mennyit lehet enni. Innen alakulhatott ki az a gondolkodás, hogy ha valaki nem tartotta szigorúan a diétát, akkor felesleges is tovább csinálnia, hiszen elrontotta az egészet.

A bűntudat nagyon mérgező a mentális egészségünkre. Ha állandóan azon rágódunk, hogy miért hibáztunk, ha bántjuk magunkat miatta, az előbb-utóbb testi tünetekben, betegségekben is manifesztálódhat.

A funkcionális táplálkozás esetében rendszerben gondolkodunk. Ha egyszer „becsúszott” valami, attól nem dől össze a világ, lehet korrigálni és visszatérni a helyes útra. Így nincs ok bűntudatra.  Törekszünk a tökéletes felé, de egyikünk sem az, mindenki rajta van a saját útján.

Ez velem is így van. Van, amikor minden természetesen, gördülékenyen megy, máskor nem ilyen egyértelmű. Mindannyiunk életében vannak nehezebb időszakok, változások, az életciklusok követik egymást, amikhez alkalmazkodnunk kell. Előfordulnak rossz napok, amikor nem tudunk vagy akarunk annyira fókuszálni a táplálkozásra. A másik oldalról nézve, vannak ünnepek, összejövetelek, amikor az a kis sütemény vagy finomság becsúszik. Tudjuk, hogy mi lenne az ideális állapot, oda igyekszünk eljutni, de hús-vér emberek vagyunk, így nem mindig a legjobb döntést hozzuk. Mindannyian rajta vagyunk egy úton. Nincs ezzel semmi baj.  Amennyiben tényleg egyszeri az alkalom, akkor lehet tanulni belőle. Azt tapasztalom, hogy a szervezetünk is jelez, például emésztési problémákkal (hasmenés vagy székrekedés), fejfájással, hangulatváltozással.

Ha rendszeressé válik a kivételes alkalom, az már szokás lesz, ráadásul egy rossz érzéssel, akár önostorozással terhelve.

Mióta elsajátítottam a funkcionális táplálkozás alapjait, azóta nem terhel meg érzelmileg, ha esetleg olyasmit eszek, ami nem igazán javasolt, hiszen tudom, hogy a következő étkezésemnél visszatérek a természetes, valódi ételekhez támogatva ezzel a szervezetemet. Nem válik rendszeressé a dolog, hiszen érzem a pozitív hatásait az életmódomnak, de egy-egy alkalommal belefér. És ezt el is fogadom.

A funkcionális szemléletben tehát nincs csaló nap, sem bűnözés, ez egy hosszú távon fenntartható életvitel. Nincs bűntudat, vissza tudunk térni a kályhához és folytatjuk tovább. Nem várjuk a hétvégét, hogy elmenjünk a cukrászdába, pizzázni, hamburgerezni, vagy a piacra lángosozni. Éljük az életünket, amibe beletartozik az étkezés is, de nem függünk tőle, nem ez tölti ki a mindennapjainkat. Nem lemondásként éljük meg, hanem ez válik természetessé. Ha hosszabb ideje élünk így, nem is vágyakozunk a korábban rendszeresen fogyasztott, vagy jutalmazó ételek után.

Ha te is változtatnál az életviteleden, lehetőséged van egy 30 perces díj- és kötelezettségmentes alapszintű állapotfelméréssel egybekötött orientációs beszélgetésre, ahol megbeszéljük a Válts Magadért Mentor Program részleteit is. Foglalj időpontot az alábbi gombra kattintva:

Elég nagy irodalom áll rendelkezésre arról, hogy valaki miért az étellel nyugtatja vagy jutalmazza magát. Ajánlom Dr. Lukács Liza könyveit és előadásait, aki számunkra, laikusoknak is érthetően beszél a témáról. Amennyiben magadra ismersz a csalónap vagy a bűntudat gondolatával, érdemes lehet elmélyülni a témában.

képek: canva

Tasnádi Évi funkcionális életmód mentor vagyok.

Küldetésem, hogy a funkcionális medicina alapelveire épülő, személyre szabott életmódprogrammal, részletes állapotfelméréssel, továbbá hosszú távú, egyéni mentorálással olyan rendszert adjak a kezedbe, mely segítségével hosszú távon is önálló, felelősségteljes döntéseket tudsz hozni a fenntartható, természetes, egészségedet támogató életvitel kialakításához.