Mert ez műanyag

Olvasási idő: kb. 4 perc

Az 1980-as évek egyik ikonikus reklámja volt a fenti mondat.

Akkoriban azt gondolta a világ, hogy ezzel a fantasztikus anyaggal rengeteg korábbi probléma megoldható. Ma már tudjuk, hogy az előnyei mellett a környezetre gyakorolt káros hatásai sokkal nagyobbak.

Az első szintetikus műanyagot 1856-ban állították elő a parkensin nevű anyagot, amit elsősorban az elefántcsont helyettesítésére használtak.

1869-ban John Wesley Hyatt kifejlesztette a celluloidot. Ezt ekkoriban biliárdgolyók, filmek és fogkefék előállítására használták.

A következő nagy lépés 1907-ben következett be, amikor kifejlesztették a bakelitet, amit a jól ismert lemez mellett elektronikai eszközökben és háztartási cikkekben is használtak.

A XX. század fellendítette a műanyaggyártást.

Az 1920-30-as években feltalálták a polisztirolt és a polietilént, azóta is ezek a legelterjedtebb műanyagfajták.

A második világháború nagyot lendített a műanyaggyártáson, hiszen szükség volt az olcsó és tartós anyagokra a katonai felszerelésekhez. Ekkor kezdték el gyártani többek között a műanyagból elállított ejtőernyőt, sisakot, élelmiszer csomagolóanyagokat és szigetelőanyagokat.

Az 1950-es évek ismét fordulópontot hozott azzal, hogy tömegesen megjelentek a polipropilén és PVC termékek, amiket az építőipar, a mezőgazdaság mellett a mindennapi háztartásban is elkezdtek alkalmazni.

Ezt követően a műanyaggyártás a technológia fejlődésével gyors ütemben növekedett, mivel az új technológiák lehetővé tették a gyorsabb és olcsóbb előállítást. Ennek előnyeit szinte minden iparágban kihasználták az autóipartól kezdve a textiliparon át a csomagolóanyag gyártásig.

Az 1980-as évektől a műanyagok már gyakorlatilag mindenhol megjelentek, és már ekkor – környezeti aggályok miatt – elkezdtek foglalkozni az újrahasznosítás lehetőségeivel.

Ma már nagyon sokat, de szerintem nem eleget, lehet hallani a műanyag-problémáról.

Az újrahasznosítás nagy probléma főleg azért, mert a sokféle anyag közül csak nagyon kevés van, amit valóban újra is lehet hasznosítani, és számomra kérdéses ennek hatékonysága és további környezetre gyakorolt hatása is.

Valamelyik nap a Lidl előtt sétálva láttam, hogy az emberek sorban állnak a palackokkal. Ez nagyon jól hangzik, azonban az, hogy pénzért vissza lehet vinni a palackokat, még nem oldja meg az alapvető problémát, a műanyagtengert, amiben élünk. Ez nem motiválja az embereket arra, hogy kevesebb egyszer használatos műanyagtermékeket vásároljanak. Megvan az az illúzió, hogy megtettem, amit tudtam, és még pénzt is kaptam érte. Ez nem megoldás!

Ma már tudjuk, hogy azon kívül, hogy már szigetnyi nagyságú műanyagok úszkálnak az óceánokon, veszélyeztetve az állatokat. Az emberiség mit kezdeni ezekkel a szigetekkel. További óriási és kezelhetetlen problémát jelent, hogy gyakorlatilag mindent elárasztottak a mikroműanyagok.

A talaj, a víz és a levegő is tele van vele, így benne van a táplálékunkban, az ivóvízben és a belélegzett levegőben is.

Számomra nagyon megdöbbentő volt, hogy már az emberi placentában is kimutatták a jelenlétét. Mivel ez frissnek mondható felfedezés, még nem állnak rendelkezésre hosszú távú kutatások és eredmények ennek hatásaival kapcsolatban, de nem sok jóra számítok.

A műanyagok felhasználásnak drasztikus csökkentése irányába magánemberként el tudunk mozdulni, igaz, ez szembemegy a gazdasági érdekekkel, mégis egyéni szinten meg kell tennünk, amit tudunk. Csak így érhetünk el változást!

Egyszerű felhasználóként – a szelektív gyűjtésen túl – is tudunk lépéseket tenni annak érdekében, hogy csökkentsük a műanyag felhasználásunkat.

Néhány példa a saját szokásaimból.

Évek óta nem hordok haza ásványvizet. Mivel nem akarok csapvizet inni, ezért van egy beépített vízszűrő berendezésem, ezt használom ivásra, főzésre.

Ha valahol zacskót akarnak adni, nem kérem el, előveszem a vászontáskámat. Ha úgy alakul, hogy elkerülhetetlen, akkor sem dobom el, hanem sokáig használom.

Azt nem tudom befolyásolni, hogy a megvásárolt termékeimben mennyi műanyagot tettek bele, de azt igen, hogy mit és mennyit vásárlok, milyen gyakran cserélem a használati tárgyaimat, ruháimat. Régóta kerülöm a műszálas anyagú ruhákat, mivel borzasztóan irritálja a bőrömet, és ezzel is támogatom a környezetet.

A tárgyaimat addig használom, amíg működnek, nem rohanok újat venni, csak azért, mert van újabb vagy szebb. Ami elromlott, megjavíttatom, addig használom, amíg működik.

Több okból sem.

  • Egyrészt: minden kicsi számít.
  • Másrészt: a példamutatás másokat is inspirálhat a változtatásra, és minél több ember változtat a gondolkodásán, és igyekszik tenni a környezetért, annál inkább eljut a vállalati és politikai döntéshozókhoz is a téma, hiszen ők is emberek.

Ha úgy érzed, támogatásra, motivációra van szükséged az életmódváltásodban, várlak szeretettel a Válts magadért Mentor Programra, ahol részletesen végig megyünk az egyes területeken, és képessé válsz a saját életviteledhez, élethelyzetedhez igazítva kialakítani egy természetes, egészséges, fenntartható életmódot.

képek forrása: Canva

Tasnádi Évi fenntartható életvitel mentor vagyok.

Küldetésem, hogy a funkcionális medicina alapelveire épülő, személyre szabott életmódprogrammal, részletes állapotfelméréssel, továbbá hosszú távú, egyéni mentorálással olyan rendszert adjak a kezedbe, mely segítségével hosszú távon is önálló, felelősségteljes döntéseket tudsz hozni a fenntartható, természetes, egészségedet támogató életvitel kialakításához.