olvasási idő: kb. 4 perc
A napokban készítettem egy rövid videót a Facebook oldalamra arról, hogy miért fontos, hogy ne együk túl magunkat. A kérdés elgondolkoztatott, hogy miért is olyan nehéz megállnunk, ha elég volt.
Sokan nőttünk fel – az én generációmban biztosan – az alábbi mondatokat hallva:
- Addig nem állsz fel azt asztaltól, amíg meg nem eszed!
- Ne válogass!
- Máshol éheznek!
- Amit kiszedtél a tányérodra, edd meg!
- Addig nincs desszert, amíg meg nem etted!
- Azt a kicsit nem igaz, hogy nem tudod már megenni!
- Egyet a mama kedvéért, egyet a papa kedvéért.
Nos, ezek a családi minták, szokások, elvárások nagyon mélyen be tudnak égni.
Olyannyira, hogy akár lelkiismeret furdalásunk lesz, ha otthagyjuk a tányéron az ételt, ezért inkább elfogyasztjuk.
Ezt magam is tapasztalom. Nekem is csak az utóbbi időben megy a tányéron hagyni valamit, ha már elég volt, olyan erős ez a családi üzenet.
Nem bántom ezzel a szüleinket, hiszen jót akartak, és valószínűleg ők is ezt hallották az ő szüleiktől, akik háborús, éhezős időszakokat élhettek át, amikor valóban minden falat számított.
Generációról generációra öröklődött a minta, miközben az életfeltételek megváltoztak.
A hiánytól a többletig. Legalábbis a mi környezetünkben a legtöbbünk számára elérhető a megfelelő mennyiségű étel.
Van tehát ez a családi minta, ami miatt nehéz megállni a túlevést, nem hagyja a valós szükségletekhez igazítani az evést.
A másik probléma pedig abból adódik, hogy túl sok és túl ízletes étel áll rendelkezésünkre, ami miatt nehéz leállni. Az ultrafeldolgozott élelmiszerek, a finomított szénhidrátok, a gyorséttermi menü, a házhoz rendelt pizza, az édességek, jégkrémek óriási választéka, mind arra csábít, hogy egyél még belőle, hiszen olyan ízélményt adnak, amit őseinek soha nem tapasztaltak. Ezt az összetett ízt a saját konyhádban nem tudod előállítani, akármilyen jól is főzöl.
Élelmiszermérnökök hadai dolgoznak azon, hogy a megfelelő cukor-zsír-só arányt kidolgozva valósággal robbanjon a szánkban az étel íze. Ezek a termékek (szándékosan nem ételnek hívom őket) valódi függőséget okoznak, amiért folyamatosan vágyni fogsz utánuk, de hát ez is a cél.
Habzsolj, dőzsölj, élvezd a pillanatot, élj a mának!
A reklámok, az óriásplakátok mindenhonnan gusztusos, nyálcsorgató finomságokat raknak elénk, a szupermarketek polcai roskadoznak az édességektől, rágcsálnivalóktól, pékáruktól. Hogy állj ellen nekik?
Tudatosan.
A függőség miatt nagyon nehéz lejönni róluk, mert komoly elvonási tünetet is okoz a leállás. Nem csak fizikai módon, de pszichésen is nehéz abbahagyni, ahogy egy korábbi bogcikkemben is írtam róla, melyet itt tudsz elolvasni: https://tasnadievi.hu/edes-elet/
A jó hír az, hogy a túlingerelt ízlelőbimbók néhány nap alatt képesek regenerálódni és ezáltal újra érezni fogjuk a természetes ízeket. Lehet, hogy eleinte kicsit ízetlennek fogod érezni, de egy idő után már a sárgarépa édességét és észlelni fogod.
Ma már nehéz a megérzéseinkre vagy a testünk jelzéseire hagyatkozva dönteni, hiszen a családi minták, a szokások és a környezet mind befolyásolja a döntéseinket.
Még egy aspektusból megvizsgálva a kérdést, azt is látnunk kell, hogy az étkezések körülményei is befolyásolják azt, hogy mennyit eszünk.
Kimutatható, hogy munkavégzés, tévézés, telefonozás, írás, filmnézés, podcast hallgatás stb. közben többet eszünk, hiszen többfelé figyelünk egyszerre, ezért nem tudunk az éhségérzetre koncentrálni, nem rágunk rendesen, habzsolunk, valójában nem is érezzük az ízeket.
Ha az evésre figyelsz, az ízekre, a rágásra, a falatozásra, sokkal lassabban fogsz enni, és sokkal élvezetesebb is lesz az élmény.
Ezt nekem sem volt egyszerű kialakítani, mivel hosszú évekig az íróasztalomnál, e-mailek olvasása, megválaszolása vagy excel táblák készítése közben kaptam be az ebédet, ezzel is időt takarítva meg. És itthon is evés közben jutott időm, vagy legalábbis ekkor engedélyeztem magamnak, egy kicsit kikapcsolódni, tévét nézni, vagy meghallgatni egy podcastot.
Teljesen más, ha a családdal vagy barátokkal leülünk egy asztalhoz, szépen kényelmesen, nyugodt körülmények között, jó hangulatban, beszélgetve eszünk. De akkor is meg tudom teremteni a nyugodt körülményeket akkor is, ha egyedül étkezek azzal, hogy asztalhoz ülök, megterítek, szépen lassan eszek.
Ha megismered és fölülvizsgálod a szokásaidat, az evéshez kapcsolódó gondolatokat, gátakat, érzéseket, egyre inkább érezni fogod a valós igényeidet, és nem fogsz még egy szelet tortát enni akkor is, ha már csak a szemed kívánja.
És hogy miért is jó nekünk, ha tudatosabbak vagyunk az étkezés területén?
- Csökken a túlsúly, ezáltal sok más, úgymond civilizációs betegség kockázata.
- Csökken az inzulinrezisztencia és cukorbetegség kockázata.
- Javul az emésztésünk, ezáltal egészségesebbek leszünk.
- Megszűnik a sóvárgás.
- Megszűnik a folyamatos rágcsálás.
- Megtanuljuk újra, hogy mennyi táplálékra is van szükségünk.
- Pénzt takarítunk meg.
- Megszűnik a pszichés függés.
Ha szeretnél tudatosabbá válni, jobban megérteni a tested működését, és szeretnél egy fantasztikus utazást, akkor jelentkezz a 6 hónapos Válts Magadért Mentor Programra, amely során végig támogatlak a céljaid elérésére.
Foglalj időpontot egy 30 perces díj- és kötelezettségmentes alapszintű állapotfelméréssel egybekötött konzultációra, ahol a részletes információt kaphatsz mentor programról is.
Időpontot az alábbi gombra kattintva tudsz foglalni:
képek forrása: canva
