olvasási idő: 6 perc
A minap láttam egy dokumentumfilmet (eredeti cím: Buy Now – The Shopping Conspiracy). Bár sokat olvasok, hallgatok, tanulok a fogyasztói társadalom és a hátterében zajló folyamatok témájában, mégis sokkolóan hatottak bizonyos információk, főleg a számadatok tekintetében.
A dokumentumfilmben olyan multinacionális vállalatok, mint az Apple, az Amazon, az Adidas és különböző divatmárkák volt alkalmazottai mesélik el történetüket és nyújtanak betekintést a cégek világába.
Mi a profitmaximalizálás 5 szabálya?
- Adj el többet! (Sell more)
- Pazarolj többet! (Waste more)
- Hazudj többet! (Lie more)
- Rejtsd el jobban! (Hide more)
- Tartsd kezedben az irányítást! (Control more)
SELL MORE
Ha belegondolunk, régen az embereknek nem volt tele a gardróbszekrényük ruhával. Volt egy ünneplőruhájuk, és évszakokhoz igazodva 2 váltás, ami elég is volt. Évekig egy pár cipőt, csizmát hordtak.
Az igazság az, hogy valójában ma sincs szükségünk többre. A ruhaipar fejlődéséből nőtt önálló ágazattá a divatipar. És mivel a kapitalizmus célja a növekedés, ezért itt is az a cél, hogy minél több terméket adjanak el.
Folyamatosan generálni kell a vágyakat.
Jó példa erre az Adidas, aki rájött arra, hogy a sportruházatot story telling-gel ki lehet vinni az utcára, így nem csak sportoláshoz, hanem mindennapi viseletként is el lehet adni.
Ehhez a vágy tárgyához pedig újabb és újabb termékek kellenek.
Jöjjön néhány számadat arról, hogy egyes márkák hány új terméket hoznak ki évente.
- GAP: 12 000 db
- H&M: 25 000 db
- ZARA: 36 000 db
- SHEIN: 1 300 000, azaz egymillió-háromszázezer db
Na, a SHEIN számadatától sokkot kaptam!
És még egy megdöbbentő szám: évente mintegy 100 000 000 000 db (százmilliárd) ruhadarabot gyártanak. 8 milliárdan élünk a Földön.
Szükségünk van ennyi ruhára?! BIZTOSAN NEM!
Mégis hogyan érik el, azt, hogy minél többet vegyünk?
Az online vásárlás lehetőségével gyakorlatilag egy gombnyomásra lehet hozzájutni, úgy, lerövidítve ezzel a vásárlást. Úgy vásárolhatunk, hogy végig sem gondoljuk, valóban kell-e az a termék. Régen elmentünk egy cipőboltba, kiválasztottuk, felpróbáltuk, és ha tetszett, megvettük. Meg kellett mozdulni érte. Ma már az ágyból vagy a metrón ülve is bedobhatunk a kosarunkba terméket.
Az online értékesítésekkel a cégek elérték, hogy óránként 2 500 000 (kettőmillió-ötszázezer) darab cipőt, 68 788 (hatvannyolcezer) db telefont értékesítenek, de ez még semmi, hiszen percenkén 190 000 (százkilencvenezer) ruhadarabot adnak el.
Ez másodpercenként 12 tonna műanyaghulladékot jelent!
WASTE MORE
Érdekes történet, hogy 1925-ben a nagy izzógyártócégek vezetői összeültek, és megállapodtak abban, hogy a folyamatos profitmaximalizálás érdekében az izzók élettartamát 2 500 óráról 1 000 órára csökkentik, így kényszerítve a vásárlókat, hogy gyakrabban cseréljék azokat.
Ezt nevezik tervezett elavulásnak, ami természetesen napjainkban is fennáll.
De van egy másik módja is az új termékekre való igényre. Azáltal, hogy újabb és újabb modellekkel jönnek elő a cégek, folyamatosan növelik a vágyakat, így érve el a cserét. Lásd Apple és a többi telefont és egyéb kütyüt gyártó vállalatokat.
Naponta 13 000 000 (tizenhárommillió) termék kerül a kukába!
Azt is elérték a fejlesztésekkel, hogy gyakorlatilag nem lehet megjavítani azokat. Úgy építik be az alkatrészeket, hogy nem lehet szétszedni azokat Régen, ha elromlott a tévénk, elvittük a tévészerelőhöz. És ma?
Természetesen a sok eldobott termék rengeteg hulladékot termel.
Még arra is képesek a cégek, hogy megrongálják a méregdrága cuccokat azért, hogy nehogy eladhatók legyenek.
LIE MORE
Az eladás érdekében nagyon fontos a fogyasztói bizalom kialakítása. Ehhez jól hangzó szlogenek kellenek, mint például a környezettudatosság látszata vagy az adományozás.
A Coca Cola azt hiteti el a vásárlókkal, hogy a műanyagpalackokkal semmi probléma nincs, hiszen újrahasznosíthatók.
Érdemes címkét olvasni, mert a recycling jelzések közül csak a P1 és P2 számokkal ellátott műanyagtermékeket lehet újrahasznosítani, azt is csak tiszta formában és ha elkülönítve gyűjtik azokat. Valójában műanyagok kb. 1%-a lenne újra felhasználható. Ez minimális a megtermelt hulladékhoz képest.
Évente 400 000 000 (négyszázmillió) tonna műanyag és 50 000 000 (ötvenmillió) tonna elektromos hulladék keletkezik. Döbbenetes számok!
HIDE MORE
A film nagyon szemléletesen mutatja be, mi történik a hulladékkal, hogyan kerül a Globális Dél országaiba. Végig utazik az egész világon, óriási karbonkibocsátással, és a végén a szegény országokban kézzel semmisítik meg a veszélyes hulladékot. A gyártók mit sem törődnek ezeknek az embereknek egészségével. Be is mutatnak egy példát erre.
Az újrahasznosítás ígéretével elhitetik az emberekkel, hogy megoldják a problémát, valójában azonban ez nem történik meg.
Sok cég azt veti be, hogy a régi ruhákért cserébe kedvezményeket ad, hiszen azokat jótékony célokra fordítják. Mi az igazság? Túl sok a ruha, nem kell ennyi! Ne felejtsük el, hogy évente 100 milliárd ruhadarabot gyártanak!
Egy példa: A 30 millió lakosú Ghánába hetente (!) 15 000 000 (tizenötmillió) ruhadarab érkezik, melyek nagy része a hulladéktelepeken és a tengerparton felhalmozva végzi, hiszen nincs szükségük rá.
De elmondhatják, hogy ők megtettek mindet, hiszen odaadták a rászorulóknak.
Az igazság az, hogy a vállalatokat nem érdekli, mi lesz a megtermelt hulladékkal.
CONTROL MORE
A cégek manipulálják az embereket, ezzel elérik a bizalmat, és így nincs probléma. Hol kell kezdeni a manipulációt? Az alkalmazottaknál. Ha hisznek a vállalatok céljaiban, mindent megtesznek érte és elkötelezettek maradnak. Jó fizetés, juttatások, ígéretek.
Ha pedig nem teljesítik az ígéreteiket, lépnek. Az Apple egyik dolgozóját azért bocsátották el, mert számonkérte a vezetőségen, hogy nem teljesítették a kitűzött klímacélokat.
Felháborít, hogy az emberekre teszik a környezeti válság problémáját! Holott az egész mögött az ipari kapitalizmus alapelve, a növekedési kényszer áll.
Mivel számomra fontos az egészségég, ezért elgondolkodtam azon, mi köze a fentieknek hozzá.
Véleményem szerint mentális és fizikai szinten is rombolja az egészséget.
Mentálisan két oldalról is:
- A vágyak folyamatos gerjesztése nem tesz boldoggá, hiszen állandó versengésre ösztönöz, továbbá nem hozza el az elégedettség, azaz megbékélés érzését. Mindig mást, többet, jobbat, újabbat akarunk.
- Ha egy ember felismeri, hogy szokásaival ő maga is részese a klímaproblémákhoz, lelkiismeret-furdalást élhet meg.
A testünkre, fizikai állapotunkra való hatást talán mondani sem kell, hiszen a környezetünkbe kerülő mikro- és nanoműnyagok, valamint a veszélyes hulladékok károsítják azt. Borzalmas belegondolni, hogy elfogyasztom, megiszom, belélegzem azt.
Nem vagyok szent!
Én is – ahogy mindannyian – része vagyok a rendszernek.
Azonban észszerű döntésekkel és a minimalista életvitelre való törekvéssel igyekszem visszafogni a felhasználásaimat.
Milyen módszerekkel teszem?
Soha nem rendeltem a SHEIN-ről, azt sem tudom, mi az. A telefonom 5 éves. A tévém nem tölti be az egész falat, ráadásul még „buta” is, de a célját tökéletesen ellátja. A laptopomat nem dobtam ki. Amikor szükségessé vált, akkumulátort cseréltek benne. Igyekszem minél kevesebb feldolgozott élelmiszert vásárolni, amennyire tudom, kerülöm a műanyagokat. A nem használt ruháimat olyan szervezetnek adtam, ahol valóban rászorulókhoz kerülnek azok. Kiakadtam, amikor a Vöröskeresztnél azt mondták, hogy túl sok a ruha, de ha gondolom, bedobhatom a konténerbe, ami most tele van.
Tisztában vagyok vele, hogy nem váltom meg a világot, ugyanakkor hiszek a példamutatásban, elégedett és kiegyensúlyozott vagyok az állandó növekedés nélkül is.
„A szeretet őszintébb a kincseknél” – ahogy Kiki énekli.
Ha úgy érzed, támogatásra, motivációra van szükséged az életmódváltásodban, várlak szeretettel a Válts Magadért Mentor Programra, ahol részletesen végig megyünk az egyes területeken, és képessé válsz a saját életviteledhez, élethelyzetedhez igazítva kialakítani egy természetes, egészséges, fenntartható életmódot.
Válts természetesebb, letisztultabb életvitelre!
képek forrása: Canva, Pexels
