olvasási idő: kb. 5 perc
A két fogalmat szinonimakét használjuk a hétköznapokban, azonban szerintem óriási különbség van köztük.
Az étel táplálék. az élelmiszer termék.
Amikor ételre gondolok, a természetben előforduló alapanyagokból készített ételre gondolok. Nem adok hozzá nátrium-glutamátot, kóladiót, glükózszirupot, tejsavófehérjét, mesterséges színezőanyagokat, ízfokozókat, E-számokat.
Zöldség gyümölcs, hús, hal, tojás, belsőségek, fűszerek, magvak, zsiradék, gabona. Ennyi. Nem kell ezt túlgondolni. Ezek táplálékok. Megfelelő mennyiségű és arányú tápanyag kell ahhoz, hogy sejtszintről jól működjön a szervezet. Ha valahol hiba csúszik a gépezetbe, és a sejtek nem tudják ellátni a feladatukat, jönnek a panaszok, tünetek, betegségek, kóros állapotok.
Testünk táplálása a tápanyagokon keresztül valósul meg. Olyan szép a magyar nyelv, ahogy a „táp” szó benne van a táplálás, a tápanyag, táplálék szavakban, mutatva a kapcsolatot közöttük. Anyatejes táplálás. Az újszülött babát az édesanyja saját testéből táplálja. Mit ad neki? Tápanyagot. Erre van szüksége. Nekünk is erre van szükségünk.
Az étel lehet egyszerű, lehet bonyolult és lehet egészen összetett és különleges is, de mindben az a közös, hogy természetes alapanyagokból készítette valaki. Nem tett hozzá semmi állag- vagy minőségjavító anyagot.
Elkészítjük, elfogyasztjuk, tároljuk, tartósítjuk, eltesszük télire. Milyen jó is télen elővenni a lefagyasztott zsenge zöldborsót vagy kinyitni egy üveg szilvalekvárt! Emlékszem, anyu régen mennyi baracklekvárt, befőttet rakott el télire. Látom magam előtt az egész folyamatot, ahogy a végén paplanokba csomagolva hűltek ki az üveget, hogy bekerüljenek a spájzba.
Az élelmiszer termék.
Lehet, hogy erős kijelentésnek tűnik, de így gondolom. Amit nagyüzemben, gyártósorokon állítanak elő, az termék, mindegy, hogy az bútor, ruha vagy élelmiszer. Célja nem a tápanyagsűrűség, hanem a bevétel. Vegyetek minél többet!
Mire az eredeti alapanyagok végig mennek a feldolgozási folyamaton, elvesztik, de legalábbis jelentősen csökkentik a bennük lévő tápanyagok mennyiségét. Az üzemekben mindenféle toxinokkal találkoznak és még szintetikus anyagokat is adnak melléjük, ami által a bennük található tápanyagok aránya is felborul.
Volt egy sorozat, ami azt mutatta be, hogy egyes termékek hogyan készülnek. Sokszor édességek, kekszek, egyéb élelmiszerek előállítása volt benne. Mindig döbbenten néztem a nagy tartályokat, futószalagokat, konténereket. Nem a színük vagy a méretük miatt, hanem azért, mert ezekbe a nagy fém vagy műanyag tartályokba kerülnek bele azok az anyagok, amiket később megeszünk. Elborzasztott. A szereplők, tulajdonosok, dolgozók persze boldogan, csillogó szemmel mutatták be a gyárat és a folyamatot, és természetesen a végterméket. És itt a lényeg: terméket készítenek, amiket becsomagolnak és viszik ország-világszerte. Nem sok közük van a talajból kihúzott sárgarépához.
Ilyenkor szokott felmerülni az a kérdéskör, hogy az élelmiszeripar nélkül nem tudnánk nyolcmillió embert etetni. Így sem tudunk, ma is nagyon sokan éheznek az elosztási problémák miatt, de ez egy másik téma. Az ipari forradalom lehetővé tette a kézi erő gépi kiváltását, ami nagyszerű dolog, hiszen könnyebbé vált az élet. Megindult a technikai fejlődés. Az emberek városokba költöztek, már nem volt kertjük, nem tartottak állatokat, nem voltak önellátók. A keleti blokkban ráadásul erőszakkal államosítottak, vették el a földeket, gyűjtötték be az állatokat. Megszervezték a nagyüzemi mezőgazdaságot.
Természetesen az ellátási problémát kezelni kellett, és meg kellett oldani az élelmiszer ellátást a városokban. Etetni kellett a népet. Ez természetes folyamat. És itt jött az élelmiszeripar robbanása, amikor elkezdtek különböző, az életet megkönnyítő termékeket előállítani. A háborúk örökségeként jöttek a konzervek, amiket csak fel kell melegíteni és már kész is a vacsora.
A tulajdonosok profitra vágytak. Elindult a verseny, kinőtte magát a reklámipar. Jól hangzó szlogenek, hívogató csomagolás, újság- majd tévéreklámok, plakátok. Mint bármilyen más termék esetén. Szép lassan az eredeti cél, hogy táplálékot adjunk az embereknek, háttérbe szorult.
Az nyer, aki olcsóbban tudja előállítani és több pénzt tud költeni marketingre.
Itt vannak a mesterséges anyagok, amikkel olyan ízélményt nyújtanak, amik a természetben nem fordulnak elő.
Függővé teszik az embereket. Bármi áron.
Jó húsz éve láttam a Spektrumon egy dokumentumfilmet az élelmiszeriparról. Teljesen megdöbbentem, amikor a paradicsom ízét kémcsövekben, víz színű anyagokkal állították elő. Azt nézegették, hogy melyik a finomabb. Majd jött a dobozos Carte d’or vaníliafagyi, amit úgy teszteltek, hogy szakértők kóstolgattak, és az országok, régiók ízléséhez állították be az ízét. El is hangzott, hogy az ugyanolyan dobozban árult fagyinak más az íze Olaszországban, mint Magyarországon. Szóhoz sem jutottam. Még ma is vannak képek a fejemben ebből a filmből. Beégett.
Ma már ennél sokkal kifinomultabb módszereket alkalmaznak. Élelmiszermérnökök, marketingszakemberek dolgoznak azon, hogy minél kívánatosabb és ellenállhatatlanabb legyen a termék. Menj vissza és másnap is vegyél belőle. Mindenben van nátrum-glutamát, pontosan beállítják a cukor-só-zsír arányt, amik függővé teszik a vásárlókat.
Még a babáknak adott tápszerek és bébiételek is tele vannak mesterséges és egészségtelen dolgokkal, nem csoda, hogy ennyi probléma van már gyerekkortól kezdve. Valaki magyarázza már meg, hogy minek?
Régen hogy készült a bébiétel? Megfőztük a krumplit, a répát, a husit, összetörtük, turmixoltuk és ezt kapta baba. Nem vettünk almapürét, hanem magunk készítettük azt almából, nem adtunk hozzá semmit, nem édesítettük meg.
Hiába van valamire ráírva, hogy bio gazdaságból származik, ha mellette ott vannak a szintetikus anyagok! És akkor még az alapanyagok minőségéről, a vegyszerekről, a glifozátról, a génmódosításról nem is beszéltem.
Etetnek minket. De mivel?
Marketinggel.
Senkit nem érdekel az egészségünk, csak a profit számít.
Kiemelnek egy-egy hozzávalót, ami valódi alapanyag (bár annak a minősége is kérdéses), és elhallgatják a többi, káros hozzávalót. Tudják jól, hogy az emberek nem olvasnak címkét, de ha olvasnának is, azon idegen szavak vannak, amit a kutya sem ért, de elhiszik a szlogent, hogy ez jó.
Sokat olvasok, hallgatok beszélgetéseket a fenntarthatóságról, mert számomra ez egy alaptéma. Szakértők azt mondják, ha újra gondoljuk a mezőgazdasági rendszert, az állattenyésztést, az elosztási láncot, nem kellene nélkülözni, mindenkinek jutna étel. Más lenne az életünk, bizonyos dolgokról le kellene mondanunk, de nem zsigerelnénk teljesen a Földet, hosszú távon szinergiában élhetnénk a természettel. Nekem nagyon tetszik ez a szemlélet.
Tudom, a mai felgyorsult világban nem lehet elkerülni az élelmiszereket, én sem tudom mindig megvalósítani, azonban érdemes mértéket tartani, és az élvezet helyett a táplálást előtérbe helyezni. Nem mondom azt, hogy soha többé ne egyél csokit, kekszet, fagyasztott terméket, vagy ne vegyél felvágottat, de ne ez legyen az alapélelmiszered. Próbálj minél több ételt enni.
Az étel táplálék. Az élelmiszer termék.
Ha úgy érzed, segítségre, támogatásra, motivációra van szükséged az életmódváltásodban, várlak szeretettel a Válts magadért Mentor Programra, ahol részletesen végig megyünk az egyes területeken, és képessé válsz a saját életviteledhez, élethelyzetedhez igazítva kialakítani egy természetes, egészséges, fenntartható életmódot.
Foglalj időpontot most!
képek forrása: Canva
