Életmódváltás helyettesítéssel?

olvasási idő: kb. 5 perc

Amikor életmódváltásról van szó, a legtöbb ember úgy akarja ezt megtenni, hogy közben azért maradjon minden a régiben, ne kelljen változtatni a szokásain, legyen ott a feeling, mintha minden ugyanúgy menne tovább, csak egészségesen.

Tapasztalataim szerint ez nem megy.

Ha életmódváltásról beszélünk, ahogy a szóban is benne van, változtatásról beszélünk. Ki kell másznunk a kényelmes mézmocsarunkból, és új útra kell lépnünk. Ez ijesztő még akkor is, ha nagyon elszánt valaki. Olyan ez, mint az ejtőernyős ugrás pillanata, amikor elhúzzák az ajtót, becsap a szél, és menni kell. Ki kell állni a repülőgép ajtajába és meg kell tenni azt az egy kis lépést a semmibe. Abban a pillanatban, amikor megteszed, nem tudod, mi vár rád, milyen élmény, kaland veszi kezdetét, csak bízol benne, hogy jó lesz. Átéltem, tudom, milyen érzés. Hihetetlenül félelmetes, izgalmas és csodás.

Ilyen az életmódváltás is. Sokszor gyökeresen kell változtatni az életen. Régi, berögzült szokásokat kell elhagyni és újakat kell kialakítani. Ez egy folyamat, de csak akkor lehet hosszú távon, egészségesen, rutinszerűen, élhetően csinálni, ha megtörténik a transzformáció.

Ha valaki arra játszik, hogy valójában ne változzon semmi, akkor nem is fog. Miért? Mi is történik ilyenkor? Azon gondolkodunk, hogyan lehetne kiváltani a régi szokásainkat úgymond egészségesebbre. Ezek a szokásaink juttattak a jelenlegi egészségi állapotunkba! Gondolati szinten nem valósul meg a változás. Maradunk a komfortzónánkban, csak mondjuk kiváltunk néhány terméket, de ez nem valódi változás.

• Elkezdünk gluténmentesen táplálkozni, de ezt nem természetes ételekkel, hanem feldolgozott élelmiszerekkel tesszük meg. Ha továbbra is eszünk kenyeret, csak gluténmenteset, az nem lesz egészségesebb, mivel a feldolgozott gabona tápanyagtartalma igen alacsony így is, úgy is.
• Kiváltjuk a cukrot, mert tudjuk, hogy az egészségtelen, és helyettesítjük édesítőszerekkel. Elkészítjük a kedvenc süteményeinket, vagy esszük a cukormentes csokoládét, és azt gondoljuk, ezzel megoldottuk a problémát. Nem, az édesítőszerek sem támogatják az egészségünket, sőt, meg az emésztőrendszerünket is tönkre teszik, ha rendszeresen és sokat fogyasztunk belőlük. Arról nem is beszélve, hogy az a tábla édesítőszerrel készült csokoládé sem kalóriamentes.
• Ráállunk a laktózmentes tejre, de az ultrahidrogénezett dobozos tej, vagy tejtermék továbbra sem támogatja a szervezetünket.
• Koffeinmentes kávét iszunk laktózmentes tejjel, mert azt szabad. A kávé megköti a vizet a szervezetünkben, csökkentve a hidratáltságot, amire a szervezetünknek szüksége lenne.
• Szénhidrát-csökkentett termékeket vásárolunk, de minőségi szénhidrátokra szüksége van a szervezetünknek.
• Szedjük a multivitamint ahelyett, hogy zöldséget, gyümölcsöt fogyasztanánk. A legtöbb multivitamin szintetikus anyagokból készül, és a benne lévő mikrotápanyagok aránya sem ideális.

• Hallottuk, hogy a probiotikum segíti a mikrobiom egyensúlyát, így elkezdjük szedni a korábban megszokott táplálkozási szokásaink mellett, megnyugtatva magunkat, hogy probléma megoldva.
• A vércukor-ingadozás problémájára napközben „mentes” kekszet, édességet, egyéb rágcsálnivalókat fogyasztunk, nem dolgozunk a probléma valódi megoldásán. Nem kiegyensúlyozott kis étkezésekkel oldjuk meg a táplálkozást.
• Vegánra váltunk vegánnak titulált termékekkel ahelyett, hogy a természet adta növényi táplálékok jelentenék a táplálkozásunk alapját.
• Fehérjeporokat és szeleteket fogyasztunk a jó minőségű, változatos fehérjeforrások helyett. Ezek ismét csak feldolgozott termékek, és érdemes megnézni, hogy mennyi a kalóriatartalmuk. Ráadásul egy átlagembernek nincs is rá szüksége, ha csak nem végez extrém terheléssel járó sportot.
• A smoothie-t zacskós salátából, a granolát, zabkását félkész termékekből, a kencéket üveges készítményből oldjuk meg valódi ételek helyett.
• A testmozgást azzal váltjuk ki, hogy a tévé előtt ülve valami géppel „stimuláljuk” az izmainkat. Ettől nem fog változni sem az erőnlétünk, sem az állóképességünk, sem a rugalmasságunk.
• Az éjjeli kékfény bámulást monitorszűrővel ellensúlyozzuk, de ettől még nem alszunk többet, nem pihen az agyunk.
• Hétköznap rendre keveset alszunk, mondván, a hétvégén majd bepótoljuk a hiányzó órákat. Sajnos az alvás nem olyan, mint a bankszámlánk, ahol gyűjtögethetjük a pénzt, amit, ha szükség van rá, felhasználunk. Az alváshiányt nem lehet kampányszerű alvással pótolni.

A sor folytatható.

Mi az, ami látszik a fentiekből?

Nincs valódi szemléletváltás, csak annyi történik, hogy kiváltunk valamit, amivel abba az állapotba jutottunk, ahol most vagyunk, és amin változtatni szeretnénk. Ezzel valójában becsapjuk magunkat, ez csak látszatmegoldás. Ez a hozzáállás nem hozza meg azt az átalakulást, amire vágyunk. Sokszor hosszú távon nem is fenntartható, és visszatérünk a régi, berögzült szokásainkhoz.

Időnként, egyszer-egyszer valóban nagy segítség lehet egy-egy helyettesítő termék, de napi szintű, rendszeres fogyasztásuk akkor sem egészséges, ha azt mondják róluk.

Szeretnél többet tudni? Jelentkezz be egy díj- és kötelezettség mentes alapszintű állapotfelmérésre:

Látni kell, hogy az élelmiszeripar mindent megtesz azért, hogy kiszolgálja az igényeket, sőt, gazdasági érdeke újabb és újabb igények gerjesztése újabb és újabb termékek fejlesztésével, piacra dobásával, marketing és értékesítési fogásokkal, szép csomagolással, szlogenekkel, az áruk szem elé történő helyezésével.

Nem csoda, hogy a legtöbb ember elhiszi, hogy így jó úton jár, jót tesz magával, nem lehet hibáztatni senkit ezért. A média ezt sugallja nekünk. Ráadásul sok szakember, influenszer is – általában támogatásért cserébe – hirdeti ezt a szemléletet, ez is megnehezíti a jó döntést. Közülük is a legtöbben jóhiszeműen indultak, de a pénz nagy úr, sajnos a legtöbben beleesnek ebbe a csapdába és megadják magukat a nyomásnak és elvárásoknak.

Valójában, ha belegondolsz, kinek is jó ez? A vállalatoknak. Minden a fogyasztásról, vásárlásról, profitról szól. Ha az emberek visszatalálnának az eredeti ételek fogyasztásához, a cégek tönkre mennének. Így aztán mindent bevetnek, hogy többet és többet vásároljunk.

Tudom, hogy nem könnyű változtatni, de a vágyott állapot eléréshez szükség van rá. Olyan ez, mint amikor valaki társat szeretne találni, de továbbra is otthon kuksol, és várja, hogy bekopogjon a királyfi. Nem fog.

Bátornak kell lenni, ki kell lépni a komfortzónánkból!

Ahogy nekem a repülőből kellett. Mai napig bennem van az érzés, hogy ha azt meg mertem lépni, hogy tettem egy lépést a semmibe, akkor bármire képes vagyok.

A jó hír az, hogy nem kell mindenen egyszerre változtatni, lehet lépésről lépésre haladni, fokozatosan beépíteni az életünkbe.

Ha sok mindenen változtatunk egyszerre, vagy túl nagy a változás, az jellemzően nem szokott fenntartható lenni, mert az agyunk azt stresszként éli meg és ellenáll neki. Kis lépésekben viszont alkalmazkodunk és szinte észrevétlenül ez lesz az új norma. Erről szól a kaizen szemléletmód is. Érdemes utána olvasni.

Valódi változás csak szemléletváltással valósulhat meg.

Gondolataimat egy idevágó idézettel zárom:

„A kis lépések összessége hatalmas ugrást eredményezhet!” – Scott Kelly

képek forrása: canva

Szeretnél többet tudni? Jelentkezz be egy díj- és kötelezettség mentes alapszintű állapotfelmérésre:

ÉRDEKESNEK TALÁLTAD EZT A BEJEGYZÉST? OSZD MEG, VAGY KÜLDD EL AZ ISMERŐSEIDNEK!